Egyedül

Egy tágas tisztáson narancsszínben pompázó tábortűz lobogott. Körülötte két testnek lehet kivenni a körvonalát. Egyikük hanyatt vetve feküdt a kicsit vizes, rövid fűben, míg a másik serényen kutatott ládájában. Nem szóltak egymáshoz. A fekvő az eget fürkészte. Csodálta a Hold ezüstfehér köpenyét és csillagok világító tüskéit. A tiszta ég lehengerlő volt ezen az estén. Rég nem volt ilyen idő, pontosabban mióta elkezdődött a háború az eget szinte mindig fekete fellegek borították. De ahogyan az ember távolodik a csaták zajától annál nyugodtabb, és békésebb helyekre jut el.

A boszorkány, aki eddig útitáskájában keresgélt most felegyenesedett és oda sétált társa mellé. Majd leheveredett a pázsitra. Tudta, hogy félelf barátnője nem fog szólni hozzá. Ilyenkor - este - mindig a háborúk előtti időkről elmélkedik. Amióta csak ismerik egymást ezt teszi a félvér minden naplemente után. Találkozásuk nem éppen felemelő körülmények közepette történt. Mindketten csatáztak az ork hordák és a sötét lelkű Bíbortűz- és Méregsárkányok ellen. Már csak maroknyian maradtak. Ők ketten összefogtak és remek párosnak bizonyultak. Mivel a félelf közelharcos és a boszorka pedig boszorka. Ez után a nyertes csata után hamar barátságot kötöttek. Egyiküknek sem volt már családja. Így egymás családjai lettek. Szoros barátságuk az idő múlásával csak még erősebb lett. Mostanra már mindent tudtak a másikról, amit csak kellet illetve lehetett. Kapcsolatuk elején csak az egyedüllét hozta őket össze. Mivel egyedül senkise maradhatott sokáig életben.

Így haladtak egyre előre és egyre távolabb a csatáktól. A keleti határ felé mentek, a Fehér-hátságok felé.  Itt néhány falut kivéve nem élt senki. Legalábbis ők így tudták. Ez alkalmas helynek látszott, hogy elcsatázott gyermekkorukat valamennyire visszakapják. Túl sok mindent láttak fiatal koruk ellenére. Ezen emlékek között volt nem kevés olyan, amit soha nem lehet elfelejteni és nagyon mélyen el kellet nyomni ezeket. Sajnos az életben maradás követel néhány olyan dolgot, amit egyébként soha nem tennénk meg. A lányok kezéhez már sok vér tapad, rengeteg vér, hogy pontosabb legyek. Lelkük hatalmas változáson ment keresztül. Keményebbek és erősebbek lettek a harcok folyamán. Amit az előtt sírva, zokogva tettek meg most gondolatok és érzések nélkül. Csak így lehetett megóvni  magukat a túl sok fájdalomtól, ha ez nem történt volna meg rövid úton megbolondultak volna. Sokan erre a sorsra jutottak.

Most a boszi ránézett pihenő társára. Néhányszor már megpróbált ilyenkor beszélgetni, de ez esélytelen volt. A félelf nem válaszolt neki, gondolataival volt elfoglalva. Mostanság már nem zaklatja locsogásával a lányt. Belegondolt, hogy milyen egyedül lenne nélküle. Egyedül. Ez a szó visszhangzott fejében perceken keresztül. Erre még csak gondolni is rémisztő volt. Ebben a pillanatban valami átsuhant az égen. A félvér felpattant és fegyveréhez kapott. A varázslónő társához hasonlóan cselekedett. Miután felállt energiáit kezében összpontosította. Előkeresett elméjéből egyhatásos igézetett majd várta, hogy a teremtmény visszatérjen. Így is történt. Az égből egy Bíbortűz-sárkány csapott le. Hatalmas tűzgolyót küldött a harcos lányra és telibe is találta. A lány abban a pillanatban összeesett. A boszorka volt a következő célpont már épp mormolni kezdte az igézetet, amikor a sárkány őrá is egy tűzgömböt bocsátott. A lánynak szerencséje volt, mivel a lövedék célt tévesztett. Elkezdett futni. Mást nem tehetett, mivel nem tudott olyan gyorsan idézni, hogy közbe ne haljon meg.

Egyedült volt. Nem volt senkise, aki segített volna neki. A társa néhány perccel ez előtt életét vesztette. Rohanás közben emlékek villantak fel. A találkozás, harcok, nevetések és gyakorlások. Rengeteg együtt töltött idő. Nem csak a barátját, hanem a családját is elveszítette. Kétszer is egy élet során. Ahogy ezekre gondolt futása kocogás lett, majd séta aztán szép lassan megállt. ’ Ennél még a halál is jobb’ - vélte. Szembe fordult támadójával, aki gondolkodás nélkül végzett vele.

A varázslónő felriadt. Mellette ébredezett társa. A Nap is ép most kelt föl. Gyönyörű színekben pompázott. A boszorkány megnyugodhatott. ’ Élünk’.